Animal welfare, avagy az állatok jóléte az istállóban

2019.03.13


Az istállók korszerűsítése, illetve új istállók tervezése során a szarvasmarha minden korcsoportja esetén fontos szem előtt tartani az állatok istállóbeli jólétét (welfare). Ez a megfelelő tenyészkörnyezetet, valamint az állatot kedvezőtlen makroklíma elleni védelmének kérdéskörét is magába foglalja. Az istállók minőségi szellőzőrendszerei kulcsszerepet játszanak e kérdésben.

Hőkomfortról akkor beszélünk, ha egy bizonyos hőmérséklet-tartományban, valamint egyéb fizikai tényezők konstans értékei mellett a szervezet hőállapota optimális, és fiziológiai funkciói fenntartására az állatnak csak elhanyagolható mennyiségű energiát kell ráfordítania. Ez a külső hőmérséklet-tartomány az ún. "hősemleges zóna". Tehenek esetében ez a hősemleges zóna -6 °C-tól + 19 °C-ig, borjaknál pedig +10-től +25 °C-ig terjedő tartományban mozog. Tekintettel az elmúlt néhány év hőmérsékleti folyamataira, a nyári hónapokban a szarvasmarha - különösen a magas hozamú tehenek - esetében hőstressz kialakulásával találkozunk.

Hőstressznek akkor vannak a tehenek kitéve, ha a környezeti hőmérséklet olyan értékre emelkedik, amely esetén a tehenek már nem tudják hatékonyan elvezetni a szervezetből a metabolikus hőt. A tehenek hőstresszes állapota esetén számos hőszabályozó mechanizmus aktiválására kerül sor, amelyek segítenek elvezetni a szervezetből a felesleges hőt. Kifelé a hőstresszt a leggyakrabban fokozott légzésfrekvencia, erőteljes nyáltermelés jellemzi, a tehenek kevesebb takarmányt vesznek fel, ugyanakkor többet isznak, árnyékos helyeket keresnek, az állással töltött idő növelésével egyidejűleg csökken a pihenőidejük (végtagok megterhelése), és egyes esetekben igyekeznek le is feküdni a nedves/hűvös folyosókon.

Tehenek esetében a hőstressz határa gyakran már a 21 °C-os levegő elérése. E tekintetben azonban ajánlott megemlíteni azt is, hogy a hőstressz általában a környezeti hőmérséklet és a relatív páratartalom kölcsönös kombinációja. A fokozódó hőmérséklettel és relatív páratartalommal párhuzamosan jelentős mértékben növekszik a hőstressz előfordulásának kockázata is. A hőstressz közvetlen következménye általában nemcsak a tejtermelés csökkenése, hanem a tej összetevőinek megváltozása is, és a gazdák általában a tehenek szaporodási képességeit jellemző problémákkal is szembesülnek (nehezebben elérhető vemhesség, rosszabb üzekedési tünetek, gyakori embriókori mortalitás stb.). A magas környezeti hőmérsékletek - hőstressz - hatásának következményei hosszú távúak, akár néhány hétig is eltarthatnak.

Hidegstressz esetén a helyzet jóval egyszerűbb, éppen azért, mivel a tehenek számára egyszerűbb metabolikus hőt termelni a bendőben, mint "megválni" attól. A másik oldalon a jeges, sarkvidéki hőmérsékletek jellemezte napokon az istállókban a vízbefagyás, valamint a hígtrágya eltávolításának technológiai problémáival szembesülünk, minimális levegőcsere jellemezte istállók esetében magas levegő-páratartalommal és néha a víz kondenzálódásával stb. találkozhatunk.

A megfelelő tenyészkörnyezet biztosítása minden tenyésztő elsődleges feladata, amelyre már maga az istálló kivitelezése, esetleg korszerűsítése során is gondolni kell. Az elmúlt néhány évben jellemző tendencia szerkezeti szempontból egyszerű, megoldásukat tekintve megfelelő tenyészkörnyezetet biztosító istálló objektumokat építeni. Az istálló hatékony természetes levegőcseréje manapság a leggyakrabban feltekerhető ponyvák segítségével nyitható oldalfalakkal kombinált, minőségi gerincréssel biztosítható. A tenyésztők számára megtérülő befektetés az istálló mikroklímáját automatikusan szabályozó időjárásjelző állomás.